Hogyan lettem borász

Hogyan lettem borász…

Gyermekkorom egyik kedves emléke, amikor nagyapámat később pedig apámat néztem, ahogy a bor készítésével foglalatoskodik. A hordókat mosta, kénezte, és apró precizitással dolgozott minden egyes lépésnél. Időnként segíthettem neki a szőlőpréselésben, ami mindig felejthetetlen élmény volt. Akkor még nem tudtam, hogy ezek az egyszerű, de jelentős pillanatok milyen mélyen égetik belém a bor iránti tiszteletet.

Ahogy az évek teltek, a szőlő és a bor lassan eltűnt az életemből. Középiskolásként még Egri Bikavért kevertem kólával, vagy savanyú fehérborokat ittam, amelyek inkább elriasztottak, mintsem vonzottak volna. A bor ekkor számomra már nem jelentett többet, mint egy ital, amelyet elfogyasztottunk, hogy érezzük az alkohol hatását.

Azóta azonban sok minden megváltozott. Egyik szőlőhöz köthető alap emlékem a debreceni házunkhoz köthető, ahol egy hatalmas szőlőlugas futott végig az udvari kaputól a ház végéig, valamint szőlőtőkék voltak a kertben végig az utak mellett. Ez a lugas nemcsak az udvarunk ékessége volt, hanem ide ki is tudtam települni nyaranta. A lugas alatt tanultam a főiskolai felvételire, miközben a szőlő körülvett. A szőlő akkoriban részemre még csak a kert dísze volt, nem tudtam, hogy valamikor szoros kapcsolatot ápolok majd vele.

A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán kezdtem meg tanulmányaimat, ahol élelmiszertechnológiát tanultam, majd az utam kis kitérővel a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre vezetett.

Később, amikor munkába álltam, rendszeresen kaptam karácsonyi ajándékként borokat. Ezek a palackok azonban évekre a szekrény mélyén maradtak, mert nem éreztem különösebben vonzónak, hogy megkóstoljam őket. Aztán egy nap, teljesen véletlenszerűen, elővettem egyet a letárolt borok közül, és megkóstoltam. Ez a pillanat valóságos megvilágosodás volt. Ezek a borok finomak voltak! Hirtelen felismertem, hogy a gyerekkoromban megismert gyenge minőségű borok emléke már nem határozhatja meg a borokhoz való viszonyomat.

Ezután tudatosan kezdtem keresni a jó borokat. Elkezdtem sorra megkóstolni a szekrényemben található palackokat, majd a bor iránti érdeklődésem egyre mélyült. Borkóstolókra és borvacsorákra jártunk, ahol felfedezhettük a magyar borrégiók sokszínűségét. Az utazások során megismertem a hazai borászok történeteit és a szőlőtermesztés hagyományait.

A bor iránti szeretetem végül odáig vezetett, hogy magam is borász lettem, véletlenül. ( de ez egy másik sztori ) Az új kihívások és lehetőségek arra ösztönöztek, hogy tovább bővítsem tudásomat, így elvégeztem a WSET 1 tanfolyamot is. A  közeljövő tervei között szerepel WSET 2 és sommelier tanfolyam elvégzése is.

Így utólag visszatekintve, érdekes felismerni, hogy belenősültem egy borász családba. A feleségem nagyszülei és szülei Nyírszőlőben laktak, ahol szőlőtermesztéssel és borkészítéssel is foglalkoztak. Az elkészített borokat helyben értékesítették.

Az utazásom a bor világában folytatódik, és minden egyes pohár bor egy újabb lehetőség arra, hogy felfedezzem ennek a csodálatos világnak a titkait.