A Csillám szőlő és bor, kérem szépen, olyan, mint a magyar valóság: kicsit furcsa, kicsit szokatlan, de ha az ember ad neki egy esélyt, rájön, hogy imádja. Ez a rezisztens szőlőfajta egy helyi specialitás, a bora kellemes illatú, finom savú, harmonikus fehérbor ami úgy csillog a borospohárban, mint egy diszkógömb a kultúrházban, de közben van benne valami megmagyarázhatatlan, ami miatt mégis úgy érzed, hogy itthon vagy.
Íze?
Az íze? Olyan, mint egy gyerekkori vasárnap ebéd utáni szundikálása és egy szüreti mulatság keveréke. Gyümölcsös, friss, kicsit fűszeres – olyan, mintha valaki fogott volna egy csipet napfényt, egy maréknyi gyümölcsöt, meg egy szippantás mezei virág illatot , és azt mondta volna, hogy „na, ebből lesz a Csillám!”. És az egészben van valami megfoghatatlanul magyar – mint a fröccs, csak buborék nélkül.
Miért szeretjük?
Azért szeretjük, mert olyan, mint a magyar humor: nem bonyolítja túl, de mégis betalál. Egy korty után eszedbe jut, hogy „hát, lehet, hogy nem Párizsban vagyunk, de itt legalább tudjuk, hogyan kell jól érezni magunkat”. Meg azért, mert ha valami egyszerre finom és helyi, akkor arra az ember azt mondja, hogy „ez a miénk, és kész!”.
Összefoglalva:
Ez a bor nem próbál másnak látszani, mint ami: egyszerű, de nagyszerű, és tele van azzal az életérzéssel, amit csak akkor értesz meg, ha legalább egyszer disznóvágás közben táncoltál mulatós zenére.
Kis plusz érdekes info:
Na, és figyelj, a Csillámról azt mondják, hogy a Seyve-Villard 12375 és a Csaba gyöngye szőlő keresztezési kombinációból 1966-ban Kozma Pál nemesítette Szigetcsépen. A szőlője olyan csillogóan egészséges, hogy még a verebek is napszemüvegben mernek csak rászállni.
Egészségetekre, és ne feledd: a Csillám olyan bor, amit nem kell túlgondolni, mert ha sokat filozofálunk róla, a végén még kihűl a pörkölt!
